Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat által támogatott Királyok, szentek, monostorok kutatási program keretében 2022 májusa és júliusa között került sor a Bakonybél–Szentkút lelőhely régészeti kutatására. Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) szervezésében, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének kutatója, Nagy Szabolcs Balázs vezetésével megvalósuló projekt keretében a szakemberek többek között feltárták azt a sziklaüreget, amely a legenda szerint a magyar történelem első vértanújaként számon tartott Szent Gellért velencei bencés szerzetes lakhelye volt bakonybéli remetéskedése idején – számolt be róla az ELKH.
Mint írják, a feltételezések szerint zarándokhelyként szolgáló területen található üreg, valamint az egykor a szomszédságában álló, a feltárás alapján vélhetően hozzá kapcsolódó kápolna használatának pontos részletei máig nem ismertek, azonban az előkerült fém és kerámia leletanyag meggyőzően alátámasztja a mélyedés középkori vagy korábbi eredetét, valamint a lelőhely intenzív Árpád-kori használatát.
A részben barlangászati módszerekkel végzett kutatás mindenhol elérte a sziklaüreg szélét és alját, amely a külső járószinttől számítva közel 5 méter mélyen húzódik. Az üreg formája alapján végre egyértelműen eldőlt az egyik legfontosabb kérdés: a legmélyebb rész szabályos, közel négyzetes alaprajzú – kb. 1,2 × 1,2 m –, azaz a mélyedés kétségtelenül mesterséges kialakítású. E legmélyebb rész betöltéséből is napvilágra került néhány középkori lelet, közöttük egy nagyvonalúan megmunkált, a kápolna törmelékéből származó vörös faragott homokkő. A sziklaüreg ismeretek szerinti 15-16. század során megkezdődött betöltődése csak a 19. század elején fejeződött be, amikor eredeti rendeltetése már feledésbe merült.
Az újkori történeti források és az előkerült leletanyag egyaránt amellett szólnak, hogy az üreget a középkorban vagy esetleg korábban létesítették. A szórványos őskori és római kori leletek alapján elképzelhető, hogy voltak az Árpád-kornál korábbi előzményei, azonban, ha így is volt, a középkor során újra kitisztították és feltehetőleg átalakították a mélyedést.
Az üreg legalján ugyanis nem mutatkozott semmiféle korai kultúrréteg, a sziklaplatóba mélyülő meredek oldalfalakon pedig az évszázadok során minden bizonnyal jelentős humusz- vagy mállott dolomitréteg mosódott volna be a mélyedés pereme felől. A feltárás teljes anyaga itt olvasható el.
Mit szóltok?
