Valentin-nap minden év február 14-én esedékes, ilyenkor az emberek virágot és ajándékokat, szerelmes leveleket adnak szeretteiknek, mindezt Szent Valentine nevében. De ki is ez a titokzatos szent, és honnan erednek ezek a hagyományok?
Honnan ered a szerelmesek napja, a Valentin-nap? Ha belemerülünk a február 14-én ünnepelt ünnep történetébe... nos, a dolgok kissé sötétté válnak, valahogy határozottan nem romantikus. Az ünnep két férfi kombinációján alapul, mivel két Valentinust is kivégeztettek február 14-én (bár különböző években) - romantika mi?
Az egyik legenda szerint, Szent Valentin írta az első Valentin-napi szerelmes levelet. Halála előtt írt szerelmének egy levelet, amelyet a "From your Valentine" aláírással látott el.
Ez volt a bemelegítés, hiszen egy brutális római ünnepig vezethető vissza - ez volt a Nőostorozás. A Bálint-nap körüli napokon az ókori Rómában két vallásos ünnep is létezett: Faunus ünnepe, és a Lupercalia. Ezeket az ősi eredetű pásztorünnepeket február 13–15 között tartották. A háromnapos termékenységi ünnep idején a szabad szerelem hagyományának hódoltak, ilyenkor szerelmi sorsolásokat tartottak, amikor fiatal, hajadon nők nevét sorsolták ki a férfak között - így alkottak párt az ünnepekre. Ez idáig még oké, na de a lupercalia tényleg durva volt.
A lupercalia alatt tulajdonképpen jól megverték az asszonyokat a termékenység nevében.
A római papok egy barlanghoz vonultak, ahol a legenda szerint farkas nevelőanyjuk Romulust és Remust szoptatta, majd a szent helyen feláldoztak egy kecskét a termékenység és egy kutyát a megtisztulás jegyében. A megölt kecske bőrét lenyúzták, feldarabolták és ostorszerű szalagokká fűzték, majd belemerítették az állat kicsorgatott vérébe. A vértől átázott kecskebőr szalagokkal ezután a férfiak megostorozták asszonyaikat.
Egy biztos, ma már a szerelemről, szeretetről és barátságról szól. Bálintokat pedig isten életsse!
