Akár 12–13. századi is lehet az a várfalrészlet, amelyet a veszprémi várnegyedben találtak a régészek.
Több mint hétszáz éves várfalrészletekre, egy 16. századi sáncrendszer nyomaira, muskéta- és ágyúgolyókra, valamint nyílhegyekre bukkantak a régészek a veszprémi várnegyed megújítása során. A különleges régészeti leleteket – amelyek a Várhegy mozgalmas múltjáról tanúskodnak – a Biró-Giczey Ház kiállításán tekinthetik meg a helyszínre látogatók.
Veszprémben már a középkorban is állt vár, amelyet a 14. századtól egészen biztosan kőfallal vettek körül. Egy helyen azonban olyan falszakaszt tártunk fel, amely még ennél is régebbi – mondja Hegyi Dóra, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Nemzeti Régészeti Intézetének ásatásvezető régésze.
A veszprémi várnegyed 18 érsekségi épületének megújítása jelentős műemléki beruházás, amely kiemelt régészeti területen zajlik, emiatt hangsúlyos régészeti munka kíséri – ennek részeként tárták fel a Piarista Gimnázium udvarán azt a két és fél méter vastag, a 13-14. század fordulójából származó falszakaszt, amelyre már az 1970-es években felfigyeltek a szakemberek.
A Tejfalusy Ház nyugati oldalának pinceszintjén azonban még ennél is régebbi falszakaszt találtak a régészek, amely akár 12–13. századi is lehet. „A középkori várfalat a 18. századi barokk átépítéskor szinte mindenhol elbontották vagy felhasználták az épületekhez: vannak olyan épületek, amelyeknek a falába belefoglalták, máshol alapfalként használták. A Tejfalusy Ház nyugati oldalának pinceszintjén ilyen falrészletet azonosítottunk” – magyarázza a szakember.
Mozgalmas évszázadok állnak a veszprémi vár mögött
Évszázadokon át szükség is volt a vastag falakra – a veszprémi vár a tatárok ellen ugyan védelmet biztosított, ám néhány évtizeddel később Csák Péter, az ország akkori nádora kirabolta és feldúlta. A mohácsi vész után egészen új korszak kezdődött: Veszprém többször cserélt gazdát, 1552 és 1566, majd 1593 és 1598 között is török uralom alatt állt.
A 17–18. században sem köszöntött be a béke, a vár hol török, hol császári vagy magyar kézen volt. 1702-ben I. Lipót kiadta a parancsot Veszprém elpusztítására. Két évvel később a Rákóczi-szabadságharcban a kurucok oldalára álló várost Heister, a császári hadsereg parancsnoka és csapata kirabolta, majd felgyújtotta. A várnegyed újjáépítése így csak a 18. század közepén kezdődhetett meg. Az akkor elkészült barokk épületeket a Veszprémi Főegyházmegye – 35 ezer négyzetméter beépített és 10 ezer négyzetméter szabad területet érintő – beruházásának köszönhetően a jövőben eredeti pompájukban csodálhatják meg az érdeklődők.
Különféle módszerrel erősítették meg a várfalat
A feltárások során kiderült: az elmúlt évszázadokban különféle módszerekkel próbálták megerősíteni a várfalakat.
A 16. századi török ostromokat megsínylette a veszprémi vár, de mivel sem idő, sem pénz nem volt a teljes újjáépítésre, fa-föld szerkezetű sáncokkal erősítették meg a középkori várfalat, ezeket ugyanis ágyúdombnak is lehetett használni. Érdekesség, hogy van egy olyan 1572-ből származó rajz, amely megörökítette ezeket a cölöpökkel megerősített földhalmokat. Több cölöphelyet is sikerült feltárnunk a Kanonoki Ház udvarán és a Piarista Rendháznál – mondja Dr. Hegyi Dóra.
A Körmendy Ház pincéjében rábukkantak egy 17. századi ötszögletű bástya maradványaira is – ezt a török hódoltság időszakában építették a vár északnyugati sarkára. A bástya belső kontúrját és egy korabeli várfalszakaszt a későbbiekben az épületbe látogatók is megtekinthetik. A Kanonoki Ház udvaráról pedig egészen különleges – két, egymással párhuzamosan futó, de nem egykorú – várfalrészlet került elő, amely arról árulkodik, hogy a középkori várfal külső oldalára egy újabb falat építettek, így próbálták ellenállóbbá tenni a várnak ezt a részét a támadások ellen.
Több tucat muskétagolyót találtak a régészek
A vár mozgalmas múltjára utalnak azok a muskétagolyók is, amelyeket szintén a régészeti feltárások során találtak a szakemberek. A muskéta – a mai lőfegyverek őse – Magyarországon a 15. században jelent meg nagyobb számban, Mátyás király fekete seregének tagjai is ezt használták. A muskéta a 16-17. században is elterjedt maradt, bár korántsem volt könnyű kezelni.
A veszprémi várnegyedben több tucat különböző méretű muskétagolyót találtunk. Ezek között vannak olyanok, amelyeket soha nem használtak, de deformált golyók is, amelyeket biztosan kilőttek. A muskétagolyókat mindig ólomból készítették, egy fél öntőforma is előkerült a várnegyedben – emeli ki az ásatásvezető régész.
