Keressük a legjobb strandstratégiákat!
A törölköző leterítése nemcsak fizikai, hanem stratégiai kérdés is. Ha például sajtos-tejfölös lángost eszel dinnyével lefojtva, akkor érdemes a WC-hez viszonylag közel tanyát verni. Nem kell ajtóra rángató sietséggel végigszaladni a plédeken, miközben a gyerek üvölt melletted, hogy ő a vízbe akar menni. Ugyanakkor túl közel se legyél, mert ha egész nap hallod a vécéajtó nyikorgását és az automata kézszárító poszt-apokaliptikus hörgését, akkor estére már a tengelyedből is ki fogsz fordulni.
A kisgyerekes családoknak külön kihívás, hiszen a játszótérhez közel kell lenni, de nem annyira, hogy neked kelljen fogni a hintát, amiben épp nem a te gyereked ül. Az ideális pozíció: rálátsz, de nem hallod. A vattacukrostól viszont távol kell maradni, különben a napod abból fog állni, hogy másfél óránként elmagyarázod: „Nem veszünk újra, mert az előző is a hajadra olvadt.” Figyelj a napra kirakott, éppen "száradó játékok" zónájára is – ez a környék a strand poklának hetedik bugyra, ahol úgy megy mindenki végig, hogy legalább 2-3 homokozólapátba belerúg.
Haladó strandolóként persze az is lehet cél, hogy több zónát is lefedj egyszerre. Ilyenkor jön a klasszikus „árnyékban-WC-látótávolságban-játszótérhez-közeli-de-nem-mellett-stratégia”, amit általában csak a profik tudnak kivitelezni. Ők már reggel hatkor leviszik a törölközőt, leterítik a legjobb helyre, aztán hazamennek aludni. Ők azok, akik szerint a helyfoglalás nemcsak jog, hanem erkölcsi kötelesség is. A plédeket rögzítik strandpapuccsal, vizespalackkal, gyereksapkával, mintha egy kisebb sámánszertartásra készülődnének. Dél körül megjelennek, mint egyiptomi fáraók a fedett hűtőtáskával, és bejelentik: „hát igen, jó korán kellett jönni, hogy legyen normális hely” – miközben komplett családok már órák óta rákvörösre égtek egy Hello Kitty-es törölközőn a betonon.
