Több mint 175 millió forint értékben fejlesztették a nemesvámosi Csillagvirág Bölcsődét 2024 tavaszán, most alig több, mint egy évvel később, mégis öt munkatárs elbocsátására került sor, és a működő csoportok száma is csökken. A helyiek értetlenül állnak a döntések előtt.
A nemesvámosi Csillagvirág Bölcsőde 2024 májusában ünnepelte meg legújabb fejlesztésének átadását. A közel 175 millió forintos beruházás, amely részben uniós, részben pedig magyar állami támogatásból valósult meg, lehetőséget adott arra, hogy a bölcsőde egy új csoportszobával, közlekedővel, gyermekmosdóval, tornaszobával és kiszolgáló helyiségekkel bővüljön. Sövényházi Balázs polgármester indoklása szerint a férőhelybővítésre azért volt szükség, mert a településre az elmúlt években sok új kisgyermekes család költözött, és az intézmény teljes kapacitáson működött - írta meg korábban a Vehir.
Éppen ezért értetlenül állnak szülők és helyi lakosok is az előtt, hogy 2025 júliusában az intézmény öt munkatársát, négy kisgyermeknevelőt és egy dajkát, többüket határozatlan idejű szerződéssel elbocsátották. A döntés meglepetésként érte az érintetteket, de a szülői közösséget is, akik közül többen hangot adtak csalódottságuknak és aggodalmuknak.
Nem értjük, mi történik. Egy éve még azzal indokolták a bővítést, hogy nincs elég hely, most pedig elbocsátják azokat, akik a gyermekeinkről gondoskodnak – mondta egy szülő.
Három csoportból négy, majd vissza kettő?
További kérdéseket vet fel, hogy 2024 májusa előtti időszakban három csoport működött a Bölcsődében. A fejlesztést követően, 2024 májusától 2025 augusztusáig valóban sikerült négy csoporttal működni, ez azonban mindössze 15 hónapig tartott. 2025 augusztusától 2026 januárjáig viszont csupán két csoport marad aktív, információink szerint 2026 januárjától újraindul majd egy harmadik csoport is, de ide már nem kívánják visszahívni az elbocsájtott munkavállalókat. Mindebből az következik, hogy a nagy beruházás után egy olyan időszak következik, amikor az eredeti, fejlesztés előtti állapothoz képest is csökken a működő férőhelyek száma legalább négy hónapon keresztül, nem is beszélve a munka nélkül maradt kisgyermek gondozókról.
Az elbocsátások okairól többféle indoklás született, információink szerint a háttérben pénzügyi megszorítások, illetve a gyermeklétszám váratlan csökkenése állhat, de az érintett dolgozók szerint az intézményvezetés nem egyeztetett velük megfelelően, és a döntés előkészítése sem volt transzparens.
A történtek több szempontból is kérdéseket vetnek fel. Mi indokolta a jelentős fejlesztést, ha egy év múlva már a működtetés sem biztosítható teljes kapacitással? Mi vezetett a csoportszám-csökkenéshez, és milyen alapon hozták meg az elbocsátási döntéseket?
A kialakult helyzet nemcsak a helyi döntéshozatal átláthatóságával kapcsolatban, hanem a hosszú távú tervezés megalapozottságát illetően is kérdéses.
