Két éve, 2024. február 2-án derült ki, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adott egy olyan embernek, aki egy gyermekvédelmi intézményben elkövetett pedofil bűncselekmény eltussolásában működött közre. Az ügy – amelyet a köznyelv gyorsan csak „kegyelmi botrányként” nevezett el – példátlan közfelháborodást váltott ki: napok alatt világossá vált, hogy a döntés nemcsak erkölcsileg védhetetlen, hanem politikailag is tarthatatlan. Novák Katalin végül lemondott, Varga Judit eltűnt a közéletből, a kormány pedig igyekezett gyorsan lezártnak tekinteni az ügyet, mintha egy rosszul sikerült kommunikációs epizód lett volna, nem pedig a hatalomgyakorlás mély strukturális problémáinak tünete.
Két évvel később azonban a legfontosabb kérdés továbbra is megválaszolatlan: miért kapott kegyelmet K. Endre? Ki javasolta, ki lobbizott érte, milyen szempontok alapján született meg a döntés? Ezekre a kérdésekre sem a kormány, sem az érintett szereplők nem adtak érdemi választ. A „családbarát” és „gyermekvédelmi” retorika mögött így máig egy sötét folt tátong: egy olyan kegyelmi döntés, amelynek indokai ismeretlenek, felelősei elszámolatlanok, politikai következményei pedig végső soron elmaradtak.
