Drámai pillanatok játszódtak le egy horvát bajnoki kézilabda-mérkőzésen: a kispadnál lett rosszul Slavko Goluza, a horvát kézilabda egyik legismertebb alakja, aki korábban a Veszprémben is szerepelt. A gyors orvosi beavatkozás életmentőnek bizonyult, az 54 éves edzőt kórházba szállították, ahol stentet kapott.
Komoly rosszullét miatt kellett félbeszakítani Slavko Goluza munkáját egy horvát bajnoki mérkőzésen. A horvát kézilabda legendája, aki a 2003–2004-es idényben a Veszprém játékosa is volt, a találkozó második félidejének elején, az RK Bjelovar vezetőedzőjeként lett rosszul a kispadnál.
Az 54 éves szakember hirtelen erős mellkasi fájdalmat érzett az RK Nexe Nasice II elleni meccsen. Bár a helyzet súlyos volt, Goluza megőrizte a lélekjelenlétét, és játékosai, illetve stábtagjai segítségével az öltözőbe vonult, ahol azonnal mentőt hívtak hozzá.
A vizsgálatok megerősítették, hogy szívrohamot kapott. Ezután Zágrábba szállították, ahol stentet ültettek be neki. A gyors orvosi ellátásnak köszönhetően sikerült stabilizálni az állapotát és megmenteni az életét.
Slavko Goluza játékosként is kiemelkedő pályafutást tudhat maga mögött: a horvát válogatott tagjaként két olimpiai aranyérmet nyert (1996, 2004), visszavonulása után pedig edzőként folytatta a kézilabda világában.
A történtek után Goluza köszönetet mondott az őt ellátó orvosoknak, és jelezte, hogy nem tervezi abbahagyni az edzősködést.
Szeretném megköszönni az orvosok gyors segítségét, már jobban érzem magam. Visszatérek és folytatni fogom az edzősködést, nekem ez természetes. Mit tehetnék? Nekem a kézilabda az életem
– mondta az edző.
Arra is kitért, hogy az eset akár sokkal súlyosabb következményekkel is járhatott volna, mivel egyik artériája elzáródott.
Az egészség tényleg a legfontosabb, de mint mondtam, nekem a kézilabda az életem. Sajnos, a mai, rohanó világban elragadtatjuk magunkat, és a munka mellett szinte semmire sincs időnk. Az egészségünket is háttérbe szorítjuk, pedig ennek nem így kéne lennie
– mondta Goluza, aki most már nem akar arról beszélni, hogy meghalhatott volna, inkább a következő feladataira koncentrál.
