Tegnap este a Hősök tere és az Andrássy út megtelt. Több tízezer ember gyűlt össze egy olyan koncerten, amit adományokból raktak össze, ahol több mint ötven előadó ingyen lépett fel. Ez az este nem csak egy zenei esemény volt, hanem egy nagyon erős jelzés is: az ország egy jelentős részében felgyűlt valami, aminek most hangja lett. Egyfajta kiállás volt ez, ami arról szólt, hogy sokaknak elegük van, és változást akarnak. Mégis egyetlen dolog lett kiemleve.
És igen, ezen az estén történt egy jelenet, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. A Kossuth-díjas Pataky Attila után szabadon a veszprémi rapper, Eckü obszcén, nyers módon fogalmazott a színpadon.
Ez a Fidesz búcsúbulija, gyerekek
...aztána nadrágjába nyúlva obszcén gesztust tett a színpadon - de ezt már úgyis tudjátok.
Azóta gyakorlatilag ezen pörög az ország: a közösségi médiától a kommentmezőkön át a hétköznapi beszélgetésekig mindenhol ez a téma. Lehet erre azt mondani, hogy ez túlment egy határon - és ez így van. De egy ilyen felfokozott érzelmi állapotban, egy hónapok óta tartó kampány végén, egy 16 éve tartó rendszer terhe alatt, ahol egyszerre van jelen az izgalom, a feszültség és az elégedetlenség, talán nem meglepő, hogy valakinél így szakad el a cérna.
Egyébként azóta már bocsánatot kért mindenkitől:
„A választási őrület túlcsúszott bennem tegnap, ne haragudjatok! Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni a fellépés végi performansz miatt. Erős lett, nem gondoltam bele a következményekbe. Nem méltó viselkedés mint előadó és mint apa sem. Gulyás Geritől is elnézést kérek természetesen. Ne utáljatok, egy kicsit megbabonázott a tömeg és a sok fiatal a hősök terén, kijött valami, aminek közel sem akartam ekkora feneket keríteni, mint ami lett belőle. Őszintén bocsánat!” – írta Eckü a Telexen megjelent közleményében.
És akkor mondjuk ki azt is: ha ez kiveri a biztosítékot, akkor mi az, ami még kiveri legalább ennyire, ha nem jobban?
Mert az elmúlt években volt pár dolog, ami nem egy indulati megnyilvánulás volt, nem egy rossz pillanat, hanem sokkal súlyosabb történet.
Ott volt az MNB körüli ügy, ahol elképesztő nagyságrendű pénzek mozgása vált kérdésessé. Ott van a csádi misszió, ahol magyar katonák szerepvállalása körül maradt rengeteg nyitott kérdés. Ott volt a kegyelmi ügy, amikor Novák Katalin döntése után kiderült, hogy egy gyermekbántalmazási ügyben érintett személy kapott kegyelmet - egy olyan ügy, ami végül egy köztársasági elnök lemondásához vezetett. És ott van a Szőlő utcai intézet esete, ahol gyerekek bántalmazásáról szóltak a hírek. És akkor még nem beszéltünk a Pegasus-megfigyelésekről, a Völner–Schadl-ügyről, amelyben Völner Pál neve is felmerült, az uniós pénzek visszatartásáról, az inflációról és megélhetési válságról, az egészségügy évek óta tartó problémáiról, a pedagógusok tiltakozásairól, az akkumulátorgyárak körüli vitákról, vagy a Szájer-ügyről, amikor Szájer József egy brüsszeli, járványügyi korlátozások alatti illegális orgiáról menekülve, az ereszen próbált távozni, és a rendőrség kábítószergyanús anyagot talált nála. A Kaleta-ügyről, amikor Kaleta Gábornál 19 ezer gyermekpornográf felvételt találtak, majd 540 ezer forintos pénzbüntetéssel megúszta - és úgy általában a gyermekvédelem állapotáról, amelyről az utóbbi években sorra derülnek ki súlyos problémák.
A tegnapi koncert nem Ecküről szólt. Hanem egy tömegről, egy hangulatról, egy állapotról, ami már régóta épül ebben az országban. És lehet, hogy ez a hangulat néha túlcsordul. Lehet, hogy néha rossz formában jelenik meg. De attól még létezik.
