Harminchat évvel a rendszerváltás után november 4-én megnyílik az egykori kommunista állambiztonsági hálózat több tízezer szereplőjének adatait tartalmazó, nyilvánosan kereshető adatbázis.
A mintegy 50–60 ezer egykori állambiztonsági hálózati személy adatait teszi nyilvánosan kereshetővé november 4-én az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL). A dokumentumok első körben a nyitottaktak.hu oldalon lesznek elérhetők, ahol az úgynevezett 6-os kartonok, a beszervezési naplók és a mágnesszalagokon tárolt hálózati nyilvántartások adatai jelennek meg. Ezekből kiderülhet az érintettek kiléte, fedőneve és állambiztonsági kapcsolata. A részletes beszervezési dossziék közzététele azonban csak 2027. február 25-ig történik meg, ezekből már az együttműködés körülményei és a besúgói tevékenység részletei is megismerhetők lehetnek.
Az Átlátszó az elmúlt másfél évtizedben számos alkalommal foglalkozott az ügynökkérdéssel, többek között ismert közéleti szereplők múltját is feltárva. Szita Károly kaposvári polgármester 1980 és 1989 között „Krakus Péter” fedőnéven állt kapcsolatban a III/II-es kémelhárítással. Csurka István író és politikus az 1956-os forradalom utáni internálását követően írta alá a beszervezési nyilatkozatot, és „Raszkolnyikov” fedőnevet kapta, bár írásos jelentése nem maradt fenn. Marinovich Endre, Antall József egykori kabinetfőnöke pedig „Matulai” néven szerepelt az állambiztonsági nyilvántartásokban, ugyanakkor nem hivatalosan beszervezett ügynökként, hanem társadalmi kapcsolatként tartották számon. A példák is mutatják, hogy a nyilvántartásban való szereplés önmagában még nem ad teljes képet az érintettek tényleges tevékenységéről.
A levéltár főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz arra figyelmeztetett, hogy a dokumentumokat forráskritikával kell kezelni, hiszen a diktatúra titkosszolgálatainak feljegyzései nem feltétlenül tükrözik pontosan a valóságot, ráadásul számos irat megsemmisült vagy eltűnt. A nyilvánosságra kerülő adatbázis ezért fontos előrelépés a kommunista állambiztonsági múlt feltárásában, de nem jelenti az ügynökkérdés teljes lezárását. Az akták értelmezésénél különbséget kell tenni a beszervezés, a kényszer hatására vállalt együttműködés és a tényleges jelentéstevékenység között, miközben az állambiztonsági rendszer működtetőinek felelőssége sem kerülhet háttérbe.
