9 magyar kutyafajta, amelyeket mindennél jobban imádunk

Összesen 9 kutyafajtát tartunk számon, amelyekre azt mondjuk magyar eredetűek. A cikk elolvasása előtt pedig egy kis játékra hívunk mindenkit: fel tudjátok sorolni melyik kilenc fajtáról van szó?

Rövidszőrű magyar vizsla

Talán a legkézenfekvőbb kezdés, hiszen rengeteg magyar háztartásban rajonganak ezért a fajtáért. Ezek a kis kanapéakrobaták eredetileg sőt, a mai napig is a vadászok társaként voltak említve. Már 1110 és 1120 között találtak róluk feljegyzéseket a Codex Albensisben, illetve a Hunor és Magyar találkozása a csodaszarvassal című képen is szerepel 4 vizsla. Leginkább kifejlett szaglásukról és vadászösztöneikről ismerjük őket.

Drótszőrű magyar vizsla

A drótszőrű egy veszélyeztetett és védett magyar vadászkutya-fajta, a rövidszőrű magyar vizsla és a drótszőrű német vizsla keresztezéséből alakult ki az 1930-as években. Termetében a vizslákhoz hasonlít, ám csontszerkezete nehezebb.

Komondor

Az egyik legszembetűnőbb fajta a komondor. 1454-ben már felbukkant nyelvemlékeinkben, a Debreceni Kódex pedig 1519-ben említi. Eredetéről nem sokat tudunk, valószínűleg a népvándorlás idején kerülhetett a Kárpát-medencébe, az sem kizárt, hogy a kunok a hozták be őket. Nevezték gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak vagy csak egyszerűen komondornak, amely szó a nyelvemlékek szerint mindig a nyájat őrző nagy testű kutyákat jelölte. Fő foglalkozása a juhnyájak őrzése volt.

Kuvasz

A kuvasz egy őrző-védő pásztorkutya, aki szintén a népvándorlás idején költözött a Kárpát- medencébe. Általában az állatok és vagyon őrzésével bízták meg ezt a kis társat, de hajdan vadászkutyaként is szolgált. Az Árpád-házi királyoknak külön bölényvadász mesterei voltak, akik a kuvaszt tartották a legalkalmasabbnak a bölények felhajtására és vadászatára.

Puli

A pulik szőrzete nagyon hasonlít a komondoréhoz, testfelépítésük mégis zömökebb. Történetük régre nyúlik vissza, ugyanis a Kr.e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumer szobor, ami a pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Persze ez nem bizonyítja, hogy valóban puliról mintázták, első leírója Heppe volt 1751-ben, és utána sokan megemlítik írásaikban a puli bozontos szőrét, hihetetlen intelligenciáját és munkabírását, hiszen tökéletes terelőkutya.

Pumi

A pumi terelőkutya vélhetően a 17-18. század folyamán alakították ki a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Sokáig nem tekintették a pulitól külön fajtának. A már-már plüssmackónak tűnő eb egyik legaranyosabb vonása az összehajtott füle.

Mudi

A mudi az egyik legritkább, legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajta. Spicc jellegű kutyákból alakult ki nagyjából 300 évvel ezelőtt. A fajtát Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató kezdte el céltudatosan tenyészteni majd, 1936-ban a tenyészállatvásáron bemutatta az általa tenyésztett kutyákat és benyújtotta a fajta első standarját. Szolgálatkész kutya, aki juhászok, pásztorok mellett élt.

Magyar agár

A magyar agár többször is a kihalás szélén állt. A mai agárfajták közös őse az egyiptomi agár, amelyek létezéséről már i.e.3. évezredből vannak feljegyzések. A magyar fajta először Szent István korában lett megemlítve. Erősebb csontozatú, mint az angol agár, fülei úgynevezett rózsafülek, amik kicsik és hátrahajlanak.

Erdélyi kopó

Az erdélyi kopó jelenleg a legveszélyeztetettebb helyzetben lévő Magyarországról származó kutyafajta, akit hajtóvadászatra használtak. Az Erdélyben kialakult kopót először serlegeket díszítő domborműveken ábrázolták az 1600-as években. Mátyás királynak, a Rákóczi és Zrínyi családnak mindig voltak kopóik. Különösen nagy becsben tartották az ún. fekete magyar kopót kiváló szaglása és bátorsága miatt.