Mindössze 59 évet élt.
Gombor József romantikus, szürrealista festőként definiálta művészetét, talán festészetének legvisszatérőbb és legemlékezetesebb elemei a manók, az ördögök és a tündérek voltak. Színes, elgondolkodtató, társadalomkritikus művei új színfoltot hoztak az ország művészeti kultúrájába.
Veszprémben és a megyében rendszeresen találkozhattunk vele a Kossuth utcán és Kapolcson, a Művészetek Völgye Fesztiválon, ahol egy állandó kiállítása volt színes festményeivel. Szívesen beszélgetett az emberekkel, szó nélkül nem lehetett elmenni a képei mellett. Műveinek számtalan kiállítást szerveztek.
A brutalitástól a legfinomabb vonalakig, a gag-ek, a durva irónia és az élettel járó fájdalom, tele misztikummal mind megtalálhatóak képeimen. Nagy hatással vannak rám a kövek, a sziklák, a gyökerek, a csend, a misztikus zene. Ihletőm a Hold, a boszorkányok, az ördögök, manók, tündérek és mindaz, ami megmagyarázhatatlan - ámde létező - annak, akiben megvan még az örök, csodálkozó gyermek, aki tud hinni és ezáltal látni
így definiálta saját munkásságát.
Tehetségét egykori, gimnáziumi rajztanára, Újhelyi Gábor festőművész fedezte fel. Veszprémtől Cseszneken át, Balatonszőlősön, az Őrségben, majd végül Kapolcson és környékén élt, időnként rendkívüli nélkülözésben töltötte éveit, egészen addig, amíg fel nem fedezte magának lelkes közönsége.
Egy újabb tehetség távozott el közülünk...
