Az észak-szibériai Norilszk a világ egyik legélhetetlenebb városa, ennek ellenére az Északi-sarkkör második legnagyobb városa, Oroszország 94. legnépesebb települése is egyben. A várost 1935-ben alapították, a kommunizmus idején gulágként funkcionált, a kezdetben ezerkétszáz fős tábor létszáma 1951-re érte el a csúcsot, amikor 72500 ember élt az elzárt városban. A tábort 1956-ban oszlatták fel, de ezután sem vált biztonságosabbá vagy élhetőbbé.

A környék a világ legnagyobb nikkel-, réz- és palládiumkészletét rejti, melyek együttes tömege meghaladja az 1,8 milliárd tonnát, de kobaltból és platinából is óriási tartalék áll rendelkezésre, de eközben  a megélhetés legfőbb forrása a bányászat és a kohászat következtében olyan mérgező a levegő, a talaj és a víz, hogy ez az övezet egymagában a világ károsanyag-kibocsátásának egy százalékáért felel.

És miért olyan rossz?

Hát, az örök sötétség, a fekete hó, a légszennyezettség és a -50 fok azért megteszi a magáét, de a panel dzsungel látványa sem éppen kedélyjavító. Az ott élők -30 fokos telekkel néznek szembe, de simán előfordul, hogy a -50 fokot is meghaladja a hőmérséklet, ezt a bányászott termékek pora és a radioaktív anyagokat tartalmazó szmog fűszerezi meg. Ráadásul az extrém szélsőségű, szubartikus éghajlatnak hála, a várost 2-4 méter vastag hó fedi az év túlnyomó részén (250-270 napon keresztül), sőt minden harmadik nap hóvihar rontja tovább a helyzetet. Lehetne még rosszabb? Persze! A tél közepén 6 hétig nem kel fel a nap, nyáron pedig 6 hétig nem megy le. És mivel az építkezés során nem számoltak ezzel a sok enyhén szólva negatív tényezővel, még az épületek is életveszélyesek.

A levegő szennyezettsége önmagában is a gyerekhalálozások 37, a felnőttekének pedig 21 százalékáért felel. Mindennaposnak számít a tüdőrák, a gyomorbaj, az asztma, nem meglepően, de szokatlanul magas az öngyilkosságok száma is.

Ha pedig ez sem lenne elég, az említett légszennyezés miatt a levegő kén-dioxid mennyisége olyan magas, hogy 30 kilométeres körzetben semmilyen növény nem marad életben. És ezek után nem meglepő az sem, hogy az emberek egészsége is romokban van: itt 10 évvel alacsonyabb az átlag élettartam, mint az amúgy is kivételesen rossz 60 év körülire becsült orosz átlag (így mindössze 46-48 év). Kár is tovább ragozni -pedig lehetne-, egyszerűen borzasztó.

De miért élnek mégis itt?

Mert, hogy mindezek ellenére 170 ezer ember a mai napig itt él. A bányász cégek óriási összegeket profitálnak a hatalmas nyersanyagkészletből, ezért az orosz átlagbérek többszörösét, akár havi háromezer eurót is fizetnek egy bányásznak sőt, évi 95 szabadnapot is adnak. Van, aki a gulágról maradt itt van, aki ide született, és van, aki itt ragadt. Elvileg el is mehetnének innen, de az sem egyszerű, a város elhagyásának egyetlen módja, ha az ember 2 ezer kilométert utazik, vagy repülőre száll, az időjárás miatt viszont a járatok simán heteket is késhetnek.

A cikk legjobb híre, hogy a Szovjetunió megszűnéséig zárt várost 2001-ben ismét elzárták a külföldiek elől. Így kizárólag speciális engedéllyel látogatható a város.

És, most hogy mindenkinek elment mindentől a kedve, IDE kattintva nézhettek egy kis kedélyjavítót.