Hát nem egy újabb Kolodko művel van dolgunk az igaz, de cserébe annyi van belőle, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.
A kavicsfogú miniszobrok elődjei hatalmas sikert tudhattak és tudhatnak magukénak mind a mai napig, de vajon mi a baj a teknősökkel?
Még 2019 őszén Török Balázs úgy döntött, maradandó értéket ad városunknak, felkereste hát Kolodko Mihály gerillaszobrászt, aki három miniszobrot készített Veszprém számára. Őket már valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen LeoNóra, Ernő és Ödön mára városunk részévé váltak. Ha pedig miniszobrok, akkor nem véletlenül Kolodko Mihály neve jut eszünkbe elsőre, a kárpátaljai szobrászművész neve már lassan egybefonódott a miniszobrokéval. Ennek oka, hogy a műfaj abszolút zászlóhajósa, egyedi alkotásai országszerte örvendeztetnek meg kicsit és nagyot, amelyekből ráadásul három is van Veszprémben. Akkoriban mindenhol a veszprémi miniszobrok volt a téma, közösen elnevezték őket, kincskeresésre indult a fél város, és lépten-nyomon a cuki Kolodko fotókba botlottunk.
Egyedi, sokatmondó és gyönyörű
A szobrok mögött megbújó tartalmat Veszprém történelme, kulturális sokszínűsége adta, szerethetőségét pedig valószínűleg mérete is nagyban befolyásolja. Minden szobor más és más, Tihanyban kapott helyet például személyes kedvencünk, Gombóc Artúr, de Budapesten is rengeteg ilyen kis szobrocska található.
Időközben újabb miniszobrok jelentek meg
Kavicsfogú álteknősök miniszobrai vették be a várost az elmúlt hetekben, de nem vették valami jól a kanyart. Nemhogy nem sikeresek, de annyi kritikát kaptak az online térben, hogy az már a mi szemünket is szúrta. A stílus hasonló, a méret stimmel és még a mondanivaló is megvan. De akkor mi a baj?
A kavicsfogú álteknőst (Plachocelys placodonta) - a legjobb indulattal sem egy dekoratív állat - a veszprémi Laczkó Dezső fedezte fel Jeruzsálemhegy környékén, nagyjából 230 millió évvel ezelőtt halt ki. És bár kihalt, ahhoz képest elég gyorsan szaporodik: először a Sintér-árokban bukkant fel festmény formában, ahol maga a Thetys-óceán elevenedett meg, kivágott-felragasztott őslényekkel, köztük a szóban forgó teknőssel.
Nemrégiben pedig újabb kavicsfogúak kerültek elő, ezúttal miniszobor változatban. Méretéből adódóan bizony kísértetiesen hasonlít városunk Kolodko szobraira, de köze nincs hozzá. Az újabb alkotások Csík Richárd festőművész és FIDESZ-KDNP önkormányzati képviselő keze munkája. Nem is egy, már majdnem egy hadsereg készült belőlük, egészen pontosan 5 szobrot készített, mind az öt kavicsfogú teknős más-más köntösben.
Van itt nekünk diplomázó egyetemista, geográfus, olvasgató teknős, vasutas és gördeszkás is. Akárcsak az elődök, ezek is a város legkülönfélébb pontjain bukkannak fel: van a Pannon Egyetemnél, a Cholnoky-lakótelepen, a megyei könyvtárnál, a vasútállomáson és a Kálvin parkban is.
A szóban forgó szobrok pedig ahogy lenni szokott, fel-felbukkantak a közösségi felületeken is, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Őszintén ez egy eleve nem szép állat – akkor szoborként se lesz szép, kicsit Kolodko kopi szaga is van, pici is és még gördeszkázni is tud. Mi a baj vele? Az, hogy ronda. Legalábbis az okokat fejtegetve és az internetet böngészve mi erre jutottunk, mert bizony a kommentelők döntő többsége szerint ijesztő és ronda.
A kevesebb több
Mindezek tanulságából arra következtetünk, hogy a probléma egyrészt, hogy nem egy cuki nyuszika, illetve az, hogy több van belőle mint kéne. A három miniszobornak megvolt a maga varázsa, ezeket most feleslegesen megtoldották még öt hasonlóval, és az egész túl lett tolva.
Ha másra nem is, gyerekeket ijesztegetni jó lesz.