A Tisza tartósan alacsony vízállásának hatására a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben felszínre kerültek a meder sajátos megjelenésű elemei, mint az agyag- és homokpadok. Ezek jellemzően olyan víz alatti medermorfológiai képződmények, melyeknek az áramláskedvelő, őshonos halfajaink számára nagy jelentősége van, hiszen ezeken a helyeken találják meg létfeltételeiket, táplálékukat, szaporodóhelyeiket. Tél végén, március elején nagyon ritka az ilyen alacsony vízállás, ami jellemzően a nyár második felében szokott csak előfordulni - számolt be honlapján a Hortobágyi Nemzeti Park.
A Közép-Tiszán tapasztalható tartósan alacsony vízállás több problémát is okoz. Először is, az őshonos, áramláskedvelő halfajok és a tiszavirág lárváinak élete jelentősen romlik. A kérészlárvák élőhelye csökken, mivel a kérésztelepek kiszáradnak, és több halfaj, mint a selymes durbincs és a német bucó is veszélyeztetetté válik.Másodszor, a vízszint csökkenése miatt a Tisza medrében egyre inkább láthatóvá válnak a felszín alatti vízkészletek, ami különösen aggasztó. Ezek a vízkészletek tavaly augusztus óta folyamatosan ürülnek a folyóba, amit vörös elszíneződés jelez, ami vas-oxid kiválására utal. Ez az apadás a téli hónapokban is folytatódott, és a felszín alatti vizek lassan pótolódnak, csak megfelelő csapadék esetén. Ezen kívül a víz nemcsak a folyó hullámteréből, hanem az Alföld egész területéről is érkezik.
A vízszint csökkenése a galériaerdők és más vízi élőhelyek számára is kedvezőtlen. A Tisza parti galériaerdők, amelyek 7-8 méter magasban kezdődnek, a szárazodás következtében veszélybe kerülnek.
A csapadékhiány miatt a vizes élőhelyek, mint a kopolyák, kubikok és mocsárrétek teljesen kiszáradtak, míg a szentély holtágak, például a Kovácsi-Holt-Tisza és a Gói-tó, drámaian csökkentek vagy teljesen kiszáradtak. A szaporodóhelyek, mint a tocsogók, ahol a dunai tarajosgőte és a mocsári béka éltek, szintén eltűntek.
