Megszereztük a bírósági ügy eddigi peranyagait.
A nemesvámosi Csillagvirág Bölcsőde ügye egy látszólag egyszerű fejlesztési történetként indult: 2024 tavaszán több mint 175 millió forintból – részben uniós, részben hazai forrásból – bővítették az intézményt. Az indoklás szerint erre azért volt szükség, mert a településen növekvő gyermeklétszám miatt már nem volt elegendő férőhely, a bölcsőde teljes kapacitáson működött. Az új csoportszobák és kiszolgáló helyiségek átadásával azt kommunikálták, hogy a helyi családok számára hosszú távon biztosított lesz az ellátás.
Ehhez képest alig több mint egy évvel később a helyzet gyökeresen megváltozott: 2025 nyarán öt dolgozót – köztük kisgyermeknevelőket – bocsátottak el, és a csoportok számát is csökkentették. Az intézmény a bővítés után rövid ideig négy csoporttal működött, majd visszaállt két csoportra, ami még a fejlesztés előtti állapotnál is alacsonyabb kapacitást jelent átmenetileg. A szülők és a helyiek számára ez érthetetlen: miközben nemrég még férőhelyhiányról volt szó, most éppen a működés szűkítése történik.
Fejlesztés után leépítés - Mi történik a nemesvámosi Bölcsődében?
Megvizsgáltuk az eddigi peranyagokat
A bölcsődei ügy időközben bíróság elé került, és a peranyagokból egy jóval összetettebb kép rajzolódik ki annál, mint amit az önkormányzat kommunikál. A felperesi álláspont szerint az elbocsátás nem volt kellően megalapozott, sem szakmai, sem gazdasági szempontból:
az érintett dolgozók határozatlan idejű szerződéssel dolgoztak, a döntés előtt nem történt érdemi egyeztetés, és az indoklás utólagosnak, inkább igazolásnak tűnik, mint valós oknak.
Különösen problémás, hogy mindez egy olyan időszakban történik, amikor az intézmény alig egy évvel korábban éppen kapacitásbővítés miatt kapott jelentős közpénzt.
Az önkormányzat védekezése több ponton is ellentmondásosnak tűnik az iratok alapján. Egyrészt pénzügyi nehézségekre és gyermeklétszám-csökkenésre hivatkozik, másrészt ugyanebben az időszakban a működési feltételek biztosítására, sőt a létszámnormák teljesítésére is kötelezettséget vállal. Egy hatósági ellenőrzés ráadásul konkrét hiányosságokat tárt fel a személyi feltételek terén, és az önkormányzatot kötelezte ezek megszüntetésére, ami azt jelenti, hogy a létszám csökkentése nemcsak szakmailag kérdéses, hanem szabályozási szempontból is problémás lehet.
A per egyik kulcskérdése így az, hogy valóban fennálltak-e azok a körülmények, amelyek indokolttá tették az elbocsátásokat, vagy inkább egy rosszul megtervezett fejlesztés utólagos „korrekciójáról” van szó. A dokumentumokból az látszik, hogy az intézmény rövid időn belül kénytelen volt alkalmazkodni egy olyan helyzethez, amelyben egyszerre kellett megfelelni a pályázati vállalásoknak és a tényleges működési nehézségeknek. Ez azonban felveti a kérdést: ha a férőhelybővítésre valóban szükség volt, hogyan fordulhatott elő, hogy egy évvel később már nem tudják biztosítani sem a működtetést, sem a szükséges szakmai létszámot?
Ez a pont válik igazán súlyossá politikai és jogi szempontból is. Az ilyen típusú fejlesztések nemcsak beruházások, hanem vállalások is: az önkormányzat a támogatásért cserébe kötelezettséget vállal a kapacitás fenntartására és a szolgáltatás biztosítására. Ha ehhez képest rövid időn belül csökkentik a csoportok számát és elbocsátják a szakembereket, az felveti a pályázati feltételek megszegésének lehetőségét. Ez nem pusztán szakmai hiba, hanem potenciálisan közpénzügyi probléma is, egy olyan beruházásról van szó, amelynek célja a szolgáltatás bővítése volt, mégis a működés visszavágásához vezetett. Ilyen esetben jogosan merül fel a kérdés, hogy a döntéshozók – köztük a polgármester – kellő gondossággal jártak-e el, és hogy a közpénz felhasználása valóban a helyi közösség érdekét szolgálta-e, vagy egy rossz döntéssorozat következményeit próbálják most utólag kezelni.
További politikusi érintettség
A peranyagok azonban egy további, politikai szempontból különösen érzékeny részletet is feltárnak:
az önkormányzat maga írja le, hogy a kialakult helyzettel kapcsolatban már előzetesen egyeztetéseket folytatott Ovádi Péter országgyűlési képviselővel, sőt írásbeli javaslat megtételét is kilátásba helyezte a pályázati feltételek módosítására.
Ez azt jelenti, hogy a térség parlamenti képviselője nem utólag, hanem már a probléma kialakulásának időszakában értesülhetett arról, hogy a bölcsőde működtetése nehézségekbe ütközik, és akár leépítésekre is sor kerülhet. Mindez új megvilágításba helyezi az ügyet, nem pusztán egy önkormányzati döntésről van szó, hanem egy olyan folyamatról, amelyről a helyi politikai vezetés és a térség országgyűlési képviselete között is zajlott egyeztetés – vagyis a felelősség kérdése túlmutathat a település határain.
Cikkünk megjelenése előtt kérdéseket küldtünk Ovádi Péternek, hogy megtudjuk, valóban történtek-e egyeztetések, és hogy ott mik történtek. Emellett kíváncsiak voltunk arra is, hogy mikor szerzett tudomást az ügyről, illetve hogy hogyan összeegyeztethető a bölcsőde bezárás és leépítés a kormány családbarát politikájával.
Ovádi Péter megkeresésünkre azt vélaszolta, hogy az önkormányzattal nem folytatott egyeztetést, a pályázattal kapcsolatban pedig kizárólag szóbeli egyeztetés történt.
