Egyetemi tanárok, kutatók és szakértők közös levelet írtak az új kormánynak az ifjúságpolitika kapcsán

A nyílt levélben azt írják, hogy “Nem lehet új Magyarország eredményes gyermek- és ifjúságügy nélkül!”.

13 - ifjúságüggyel és ifjúságpolitikával foglalkozó - egyetemi tanár, kutató és szakértő írt közös nyílt levelet az új kormánynak. A szakemberek szerint a gyermekvédelem és az ifjúságügy problémáit csak egységben lehet kezelni, hiszen ugyanazoknak a fiataloknak az élethelyzeteit érintik egyszerre az oktatási, szociális, családi és egészségügyi kihívások. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy sok fiatal ma kívül esik a hagyományos intézményrendszerek látókörén, ezért a jelenlegi struktúrák nem feltétlenül tudnak minden érintett csoporthoz eljutni. A levél egy olyan összehangolt, több területet összekapcsoló gyermek- és ifjúságügyi szemlélet kialakítását sürgeti, amely hosszú távon is képes támogatni a fiatal generációkat.

A levél alább olvasható:

Ki őrzi a grundot?

Az április 12-i országgyűlési választás eredményének fókuszában megítélésünk szerint két jelentős társadalmi csoport állt. A letűnt rendszer leginkább sújtott kárvallottai a már-már fizikai létükben is a veszélyeztetettek, a tönkretett és szétzilált gyermek- és ifjúságvédelem áldozatai és a jövőjüktől fosztott új nemzedékek, az ifjúság. Joggal mondhatjuk tehát, hogy ez a két – egyébként összefüggő – társadalmi csoport már csak ezért is különleges bánásmódot érdemel. Mindennek okán a gyerekek és fiatalok ügye iránt elkötelezett szakemberként az ő szükségleteikre épülő szakpolitikai működést vártunk és várunk, remélve, hogy az ehhez kapcsolódó, valós szakmai és társadalmi párbeszéd, érdekképviseleti folyamatok is elindulnak. Erre utaló jelnek véljük, hogy olyan szakemberek vállaltak kormányzati szerepet, akiket a szakma méltán elismer, ugyanakkor az e szakterületeket érintő kormányzati struktúra kialakítása kérdéseket vet fel. Ezek jelzését az érdemi munka kezdeti időszakában indokoltnak tartjuk.

1. A gyermekügy és a gyermekvédelem mesterséges szétválasztása nem csupán a célcsoport diverzitását, életkori sajátosságait, az életszakasz egyre jellemzőbb szűkülését (az ifjúsági életszakasz javára) fedi el. Egyben a jövőbeli intézkedések, kormányzati beavatkozások alanyait is várhatóan olyan entitásokként kezelik, mint akiknek szükségletei nem érinthetnék egyszerre a szociális ellátórendszer, a családi szocializációs közeg funkcionális működésének, valamint az oktatási intézmények területét és kompetenciáit. Holott ugyanarról a gyerekről beszélünk: aki egyik élethelyzetében veszélyeztetett, másikban tehetséges, a harmadikban tartalmas szabadidős tevékenységet igényel. Ennek tükrében félő, hogy az új kormány belesétál ugyanabba a csapdába, amiben az előde(i) vergődtek: a „gyermekvédelem” kiszakításába a többi gyermek- és ifjúsági ügy állami feladatrendszerének környezetéből, pedig tudjuk jól, hogy a gyermekvédelemben landoló problémahalmaz gyökere a társadalmi környezetben: családban, közoktatásban, kortárs-közösségekben, kulturális hatásokban, gyermek-egészségügyben, szociális hálóban, bűnmegelőzésben, médiában, stb. keletkezik!

2. Az ifjúságügy interdiszciplináris területként hasonló cipőben jár, amelyet tovább nehezít a jogszabályi környezet bizonytalansága, az ifjúsági törvény hiánya – amelynek szükségességét a magyarországi ifjúsági szakma szereplői több alkalommal is megfogalmazták már, egyelőre hiába. A korábbi kormányzati struktúra és egyben ideológiai berendezkedés az ifjúságügy és benne az ifjúságpolitika létezéséről, jelentőségéről mélyen hallgatott, a fiatalokat pusztán a családpolitika részeként, a népesedés- és családpolitikai intézkedések alanyaiként értelmezte, semmint diverz és egyre szélesedő társadalmi csoportként. A most kialakulni látszó struktúra a kizárólagosan a köz- és a felsőoktatás cselekvési terében leírható ifjúságkép nem csupán egy leegyszerűsítő fókuszt, nem végiggondolt szelekciót is jelent. Nem számol a társadalmi mobilitás lehetőségétől elesőkkel, a NEET (nem tanuló és dolgozó, tehát ezeken az intézményrendszereken keresztül nem elérhető), a munkavállaló, de akár épp az egzisztenciális stabilitást kereső fiatalokkal. S nem számol azzal sem, hogy általában is a fiatalok a felnőtté válás időszakát egyre inkább hibrid és átmenetekkel tarkított időszakként élik meg, akiket az oktatási intézmények nem vagy nem a maguk teljességében látnak. Ezért nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy ügyeik képviselete, koordinációja a kormányzati munkában és a kormányzati felelősségvállalásban fontosságuk szerinti magas szinten jelenjen meg,

Javasoljuk tehát egy olyan funkcionális szemléletű, kellő hatásköri szinttel rendelkező szerkezet kialakítását, amely minden ágazat „gyermek- és ifjúságügyi” vonatkozásaira reagálni, kezdeményezni, szervezni, koordinálni és támogatni tud! Várjuk a kormány olyan megnyilatkozását, amely megőrzi és megerősíti a bizalmat a rendszerváltás, az új Magyarország eme két fontos társadalmi csoportjában és a támogatásukra kiképzett, alkalmazott szakemberekben.

Nem lehet új Magyarország eredményes gyermek- és ifjúságügy nélkül!

A levél szerzői: