Egy ruha, amely strukturált, mégis nőies; erőteljes, ugyanakkor elegáns.
A Vogue Mexico online kiadásának egyik friss divatanyaga különösen fontos mérföldkő egy fiatal magyar tervező, Márton Réka számára: a fotósorozatban ugyanis saját diplomakollekciójának egyik kulcsdarabja szerepel. Az egykori veszprémi diák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, és egyik diplomamunkája került most be a rangos divatlapba. A „My Own Rich Man” című kollekció darabját egy korábbi közös munka révén megismert stylist kérte el tőle, egy - a Vogue Mexico-ba készülő - fotózáshoz. „Nyilván nehezen mond nemet az ember egy ilyen lehetőségre” – mesélte a tervező.
A Vogue Mexicoba készített sorozatot Stefan Kokovic, Bécsben élő szerb divatfotós jegyzi. A „Nacre” című mű egy török származású petite modell portréján keresztül mutatja be a női identitás különböző rétegeit. Márton Réka kiemelte, hogy nagyon büszke erre a lehetőségre: „Ez volt az első darab, amit a kollekcióból elkezdtem modellezni, ebből a szempontból is különleges nekem – ez volt az a ruhadarab, ahol elkezdtem konkrét formát adni a gondolataimnak” – mondja. A fekete, íves vonalú, szoborszerű ruha technológiailag is kihívás elé állította: szabásvonal nélkül, mégis testkövető sziluettet akart létrehozni.
A „My Own Rich Man” kollekció a női függetlenség és erő vizuális megfogalmazása, amelyben Réka ötvözte a klasszikus férfiöltönyök struktúráját a saját, kísérletező szemléletével. A power dressing világát újragondolva született meg az a forma- és anyaghasználat, amely egy időtlen, mégis karakteres női ideál képét rajzolja meg. A kabátok és blézerek belső megerősítései – válltömések, ragasztott rétegek, rejtett struktúrák – nemcsak látványosak, hanem a női belső tartás szimbólumai is.
Ez egy nagyon személyes, ugyanakkor szakmailag is nagyon átgondolt projekt. Az volt a célom vele, hogy megfogalmazzam és formába öntsem, hogy mit jelent számomra a női erő, az önazonosság és a függetlenség. Másrészt próbáltam összegezni és a legmagasabb szintre fejleszteni mindazt amit az egyetemi évek alatt technológiáról, szabászatról és az anyaghasználatról megtanultam.
- mondta el Márton Réka.
(fotó: Fábián Soma, modell: Anton Flóra, styling: Nagy Viktória, smink: Hajdu Zsófi)
Hozzátette, hogy a projekt kiindulópontja a Big Dress Energy volt, ami a divatpszichológiában elterjed fogalom. Azt üzeni, hogy az öltözködés nem pusztán esztétikai döntés, hanem belső állapotaink, önbizalmunk és identitásunk kifejezőeszköze is. Ő ezt a gondolatot szerette volna egy vizuálisan is karakteres kollekcióvá alakítani, mely az ő személyes nézőpontján keresztül mutatja be az idealizált, számára “tökéletes nőt”, aki lenni szeretne.
Gyerekkoromban azt tapasztaltam, hogy ha egy nő másokra van utalva, az nagyon nehéz tud lenni. Édesanyám sokáig főállású anya volt, majd a szüleim válása után nehezen tudott újra elhelyezkedni. Ez mély nyomot hagyott bennem, és egyfajta belső drive lett belőle: szeretnék olyan nő lenni, aki a saját stabilitását teremti meg. Ezért visszanyúltam a power dressing esztétikájához és a klasszikus férfiöltönyök világához – mint egyfajta „páncélhoz” –, de úgy, hogy közben teljesen átalakítottam őket. Megvizsgáltam a szerkezetüket, a különböző megoldásokat, és saját stílusomra formáltam őket, így alakultak ki a végleges darabok, melyek legfőbb jellemzői a széles vállak és a karcsú derék kontrasztja, a nagy volumenek, torzított öltönyminták, és sok kísérletezés a szabásvonalakkal.
A fekete ruha esetében Márton Réka célja az volt, hogy a ruha ujja szabásvonal nélkül, íves formában csatlakozzon az eleje és háta részhez. Az alapötlet egy japán ujjú kabát szabásmintájából indult ki, amelyet aztán továbbfejlesztett. Olyan sziluettet szeretett volna létrehozni, amely a deréknál testkövető, miközben varrások nélkül is letisztult marad az összhatás – ez azonban technológiailag rendkívül nehéz feladat, hiszen általában egy ruhadarab akkor illeszkedik pontosan a testhez, ha szabásvonalakkal formára van igazítva.
Az ebből fakadó kihívások miatt legalább öt-hat makettet készített, mire a ruha minden részlete megfelelt az elképzeléseinek. A forma végig feszes, de nem szűk, inkább szoborszerű jelenlétet sugároz, amelyben ott van a magabiztosság, mesélte.
(fotó: Fábián Soma, modell: Anton Flóra, styling: Nagy Viktória, smink: Hajdu Zsófi)
Az anyagválasztás is tudatos volt: egy gyapjú–újrahasznosított poliészter kevertszövetet használt, amely tartós, elegáns, és jól viselkedik a szabás során. A megfelelő tartás érdekében az egész ruhát ragasztós közbéléssel erősítette meg, a vállaknál saját készítésű válltöméseket használt, az íves részeknél pedig belső megerősítő csíkokat helyezett el a varrásokban, hogy szépen tartsa a formát. A ruha hátul gombolódik, az elöl lévő aszimmetrikus szabásvonal és a kivágás pedig játékos, izgalmas részletekkel gazdagítja a minimalista összhatást.
