Azt hittem a holdról van, olyan drága – Lenéztünk némi zsebpénzzel az Óváros Piacra

Jó kis vasárnapi programnak ígérkezett a piacolás, előkerültek a kockás abroszok, kézműves termékek, volt zene, kaja-pia és minden ami csak szem-szájnak ingere. Gyorsan tettünk is pár kört, hogy felmérjük miből élünk, majd a sütis szekcióhoz érve nagyon megörültünk a retró süti hegyeknek sőt, még sütemény szél is volt. Rá is mentünk gyorsan a barack sütire és a Rákóczi túrósra, mondanunk se kell, csorgott a nyálunk.

Alapvetően két fajta ember létezik: aki szereti a mazsolát és aki ki nem állhatja. Nos, mi sajnos az utóbbiak táborába tartozunk, így összetört szívvel nyomtuk be a túróst.

A barack süti viszont pont olyan volt, amit a lagzikban szoktunk két pofára tömni, a kakaós sütiből meg simán ettünk volna még vagy 20 darabot. A Rákóczi túrós 550, a barackos süti szintén zenész és a kakaós süti 100 forintba került. Ezt ár-érték kategóriában mi elég korrektnek látjuk, bár a süteményszél 1500 forintért már elég borsosnak tűnt, tekintve, hogy az nem éppen a legjobb része a desszerteknek.

Miután a desszertet beszereztük sorba is álltunk azért amiért jöttünk: a lángosért. Aztán megláttuk azt a rétegzett szendvicset, ami egyből elrabolta a szívünket szóval vettünk egy olyat is 1590 forintért és desszertnek egy házi meggyes rétest is 500-ért. A sajtos tejfölös lángosunk 1200 forintba fájt, ami nem volt döbbenetesen sok, hiszen már megszokhattuk, hogy lángos fronton is elszabadultak az árak, de elsőre azért picit megijedtünk, mivel egy nagy lángos helyett, két kicsit kaptunk.

Mi az ilyet faluhelyen majdhogynem elmossuk.

Itt volt némi prózai túlzás azért, de hiába adnak két darabot, szerintünk ez kábé egy fél lángosnak felel meg... Azért finomnak finom volt, gyorsan eltüntettük, és még jó, hogy vettünk egy Croque Madame rétegzett toast szendvicset is mellé, amelyről ugyan megoszlott csapatunk véleménye de mondjuk ki: egy menő sajtos sonkás szendvics tojással a tetején, de az az 1590 forint mégis csak erős volt.

A sajtot meg imádjuk. Így amikor arra evett minket a fene, az eladó már kedvesen nyújtotta is a kóstolót - épphogy csak nem rakta a szánkba - nem volt kérdés, hogy veszünk belőle még. Kértünk is 10 dkg szénán érlelt sajtot.

Azt megmondjuk, hogy aranyárban mérték, hiszen 1750 forintot hagytunk ott, de megérte. Bitang jó sajt volt, és igen csak volt, mert egy szénaszál nem sok, annyi nem maradt belőle. Protipp: állj sokszor sorba kóstolóért.

Kenyér fronton a Derce települt ki, amit mi már jól ismerünk, isteni pékáruk, de meg is kérik az árát. Pont elcsíptük, ahogy egy bácsi feltette a nagy kérdést: Honnan vannak ezek a kenyerek? A Dercéből - hangzott el a válasz. Mire a bácsi csak annyit mondott:

Azt hittem a holdról van, mert olyan drága.

Ezen kívül még ittunk egy almafröccsöt 800 kiváló minőségű magyar valutáért cserébe, vettünk egy gyönyörű szép levendulás mézeskalácsot 1500-ért, és ha már ott voltunk a Kunsztba is beugrottunk egy kis vásár fiáért, ami egy koviubis autóillatosítót lett. Összességben pedig nagyon jól éreztük magunkat, ahogy mindenki más is, jó volt látni, ahogy az Óváros tér megtelik élettel.

Megyünk még!