2022. 05. 03., Kedd, 09:00

Veszprém művészei – Varga Marcell, aki elképesztő stílusban veti vászonra a hírességeket

Veszprém viseli 2023-ban az Európa Kulturális Fővárosa címet, ehhez pedig társul megannyi kulturális esemény is, ahol a kortárs művészeket ismerhetjük meg. Azonban számtalan olyan festő, szobrász, tetováló vagy akár fotós van, akiket lokálisan is csak kevesen ismernek, nem kapnak elég reflektorfényt, pedig szemet kápráztató alkotásokat készítenek. Szeretnénk, ha a környéken minél többen ismernétek meg őket és láthatnátok ti is, hogy bizony ezek a tehetséges emberek köztünk járnak!

Elsőként Varga Marcell jutott eszünkbe és ugyan mondhatjátok, hogy elfogultak vagyunk, de azért őt választottuk, mert a mi falunkon is lóg az esik festménye. Helyi szinten mindenképp egyedi az az irányvonal, amit alkotásaival képvisel, illetve Instagramra is feltölti néhány festményét, és abszolút látható kronológiailag tekintve, hogy máris mennyire sokat fejlődött.

Hogy mutatnád be magad? Mit kell rólad tudni?

Varga Marcell: - 28 éves vagyok, gépésznek tanultam középiskolában, aztán elmentem gazdasági egyetemre, de még előtt egyszer jelentkeztem Sopronba egy művészeti képzésre az egyetemen, de sajnos annak idején nem vettek fel, bár akkor még kevesebbet is foglalkoztam a festészettel, aztán többször nem próbáltam felvételizni.

Hogy írnád le azt a stílust, amiben alkotsz?

- Ez egy nagyon jó kérdés, talán azokat az alkotásokat, amiből egyébként neked is van, arra leginkább a pop-art irányzat illene a legjobban, de nem igazán definiálnám így a képeimet, mert elég sok féle stílusban festek, főleg mostanában.

Mi motivál arra, hogy alkoss? Inkább a saját határaidat szereted vele feszegetni, vagy vannak nagyratörő terveid is?

- Nem volt kifejezetten célom, hogy egy nagy, híres művész legyek, inkább a saját szórakozásom miatt csinálom. Úgy voltam vele, hogyha lesz belőle valami komolyabb, akkor lesz, ha nem, akkor pedig nem.

Én így is nagyon élvezem azt, hogy a munkám mellett a szabadidőmben ezzel foglalkozhatok és gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok, mert nincs megszabva, hogy mit kell alkotnom, hanem mehetek a saját fejem után. Szóval engem leginkább az motivál, hogy teljes szabadságom van az alkotásban.

Milyen stílusban kezdted a művészi karriered?

- Elsőként graffitiket rajzoltam és festettem, de egy ponton már unalmassá vált a dolog, és próbáltam valami másban megtalálni önmagam, ez pedig a portré lett.

Jelenleg csak portrékat festesz vagy más felé is kacsintgatsz?

- Igen, eddig leginkább portrékat festettem, most már úgy érzem, hogy eljutottam arra a szintre, hogy én magam is igénylem, hogy valami mást is elkezdjek festeni, erre már vannak is terveim. Továbbra is a portré a fő profil, van is tervem még egy pár ötletem, amit szeretnék megcsinálni, azután viszont valószínűleg fogok én is váltani, mert nem akarok megragadni egy dolognál.

Meglátásod szerint mitől függ az, hogy valaki felkapott művésszé váljon?

- Szerintem rengeteg kitartást igényel ez a fajta munka, főleg az elején. A kezdő művészek gyakran vállalnak el olyan munkákat, aminek a témája vagy az elkészítése nem kifejezetten olyan, amit valójában az illető magától megalkotna. Persze ezekre szükség van, hiszen az emberek így ismerhetik meg a munkásságát, azonban ez gyakran elveszi a motivációjukat az alkotástól, így elkezdik kevésbé szeretni azt, amit csinálnak, rosszabb esetben abba is hagyják.

Te is vállaltál el olyan felkérést, amit nehéz volt megcsinálnod vagy nem volt elég motivációd hozzá?

- Igen, akadtak necces dolgok. Természetesen megfestem ezeket is, ha egy kicsit is magaménak érzem a témát. Több éven keresztül nagyon sok képet vállaltam, de furcsábbnál furcsább dolgokat kellett festenem, olyan témákat megkötött szempontok szerint, amiben számomra szinte semmi élvezet nem volt.

Ha egy szóval kéne ezt jellemeznem, azt mondanám, hogy robotmeló. Ezek a képek nem is lesznek olyanok, amikre büszke lennék és szívesen a nevemet adnám hozzá.

Mitől függ, hogy egy festményt valóban szívesen csinálj felkérésre?

- Az természetesen motiváló, ha egy megrendelővel könnyű együtt dolgozni. Jó, ha vannak elképzelései, az viszont fontos, hogy megértsék mi az az alkotói szabadság. Ha könnyen szót értünk és kölcsönösen el tudjuk fogadni egymás javaslatait, akkor máris sokkal könnyebben megy a folyamat

Mi az, ami leginkább megnehezíti a munkát ilyenkor?

- Az, ha valaki még a legapróbb részletbe is szeretne beleszólni, túlságosan ragaszkodik az elképzeléseihez, illetve a teljesíthetetlen határidők, például, ha csak pár nap alatt kell megfestenem valamit még az említett hátrányok mellett.

Jól látom, hogy tudatosan használod a közösségi médiát a művészi karriered építéséhez?

- Nem kifejezetten mondanám, nem posztolok kellően gyakran, viszont ez a festményeim minőségétől és mennyiségétől is függ. Csak azért nem festek egy képet, hogy kiposztolhassam Instagramra, és nem is mindegyik munkámat osztom meg, csak azt amire tényleg nagyon büszke vagyok.

Így még tuti soha nem láttátok a Haszkovót – Itt a Westprememural aftermovie - VIDEÓ

Így még tuti soha nem láttátok a Haszkovót – Itt a Westprememural aftermovie - VIDEÓ

Június 25-én, a projekt 10. napján nyerte el végleges formáját a Haszkovó lakótelepen Mentha és IKE graffiti művészek által megvalósított Westprememural festés, mely a Halle utca 5. lakóházának keleti tűzfalán díszeleg.

Szerinted mi segítene abban, hogy megismerjék a művészeket, akár lokálisan, akár országszerte?

- Szükség lenne egy olyan helyre, ahol tényleg bárki kiállítja a műveit, lehet az fotó, festmény vagy bármilyen képzőművészet, akár csak pár hétre is.

Én még nem állítottam ki eddig sehol a festményeimet, most már viszont van jó pár olyan munkám, amire én is úgy gondolok, hogy ezek tényleg jók és másnak is megmutatnám.

Találtál erre lehetőséget Veszprémben?

- Mielőtt megnyílt a Kunszt, elolvastam a pályázatot, hogy mégis hogyan tudnám én is kiállítani ott a műveimet, de akkor úgy éreztem, hogy eléggé keretek közé szorítaná, amit csinálok, azt ott akkor elengedtem, viszont szerintem egy tökéletes hely lenne arra, hogy sok ember munkáját meg lehessen ott nézni. A Papírkutya ellenben kifejezetten azért tetszik, mert különböző stílusú képeket látok, én is gondoltam rá, hogy szívesen vinnék be hozzájuk festményt. Ezen kívül nem igazán jutott el hozzám olyan hír, ami arról szólna, hogy bárki kiállíthatna valahol.

Mi az, amit leginkább hiányolsz a művészettel kapcsolatban a városban?

- Már említettem a kiállítóteret, azonban egy alkotótér is nagyon fontos lenne, mert én például hiába festek és követek másokat Instagramon, helyi szinten mégsem ismerek más festőket, pedig jó lenne egymással megosztani ötleteket vagy együtt alkotni. Persze ez szintén vonatkozhat fotósokra, képzőművészekre is.

Mi nagy rajongói vagyunk Marcell munkásságának, így nyugodt szívvel ajánljuk közösségi felületének bekövetését, és sok sikert, rengeteg alkotást kívánunk a jövőben!

Tetszett a cikk? Ne maradj le rólunk! Kövess minket Facebook oldalunkon: