Vendégszektor névre hallgató új rovatunkban a közvéleményt leginkább foglalkoztató események, történések egy-egy szakértőjét kérjük meg, hogy fejtse ki véleményét az adott témakörről. A szerzők a leírtakat legjobb tudásuk szerint saját véleményként írják, azokban szerkesztőségünk nem végez módosításokat. A Vendégszektor első szerzője Rácz Gergely, a Vatner Kft. vezető informatikusa, aki az egyre nagyobb népszerűségnek - vagy épp aggodalomnak - örvendő mesterséges intelligencia témáját karolta fel.
Megszületésemkor, 1976-ban, már tíz éve létezett „ELIZA”, az első kísérleti chatbot, amelynek feladata az volt, hogy úgy kommunikáljon az emberekkel, hogy rejtve maradjon előttük, hogy egy szoftverrel beszélgetnek. Egészen 2014-ig az emberek szkeptikusan tekintettek arra a lehetőségre, hogy egy gép valaha is értelmesen kommunikálhat velük, amikor is „Eugene Goostman” – egy másik chatbot – sikeresen teljesítette ezt a kihívást.
Elröppent újabb tíz év, és itt áll előttünk a ChatGPT – egy digitális nyelvi modell, amely válaszol, érvel, alkalmazkodik, és időnként még el is gondolkodtatja beszélgetőpartnerét. Ám a mesterséges intelligencia körül rengeteg tévhit kering. Egyesek úgy hiszik, hogy egy gép valódi tudatossággal rendelkezhet, míg mások attól tartanak, hogy túlzottan befolyásolhatja a gondolkodásunkat. De mi az igazság?
A legnagyobb tévhitek: Tud-e ChatGPT gondolkodni?
Sokan úgy képzelik el ezt az AI-modellt, mintha egyfajta digitális elme lenne, amely képes érzékelni, gondolkodni, vagy akár saját véleményt formálni. Ez azonban nem így van. ChatGPT nem rendelkezik öntudattal, sem belső világképpel. Amit csinál, nem más, mint rendkívül kifinomult mintaillesztés: a betanított adatok és a nyelvi struktúrák alapján következtet arra, hogy mi lehet a legvalószínűbb válasz egy adott kérdésre.
Mégis, az emberek gyakran személyiséget tulajdonítanak neki, mert úgy tervezték, hogy képes legyen alkalmazkodni beszélgetőpartnere stílusához és hangulatához. Az információ így sokkal hitelesebbnek tűnik és könnyebben befogadhatóvá válik, hiszen az AI tökéletesen megfogalmazott válaszokat ad – ez pedig azt az illúziót keltheti, hogy tudja, mit csinál. De a válaszok mögött nincs szándék – csak nyelvi valószínűségek.
Ha minden előzetes beszélgetés nélkül megkérdezed a ChatGPT-től, hogy kicsoda ő, valószínűleg ezt a választ kapod:
„A ChatGPT egy mesterséges intelligencia-alapú nyelvi modell, amely természetes nyelvi feldolgozás segítségével képes megérteni és generálni emberi szöveget. Feladata, hogy információt nyújtson, kérdésekre válaszoljon, és segítse a felhasználókat különböző témákban, logikai minták és előzetesen betanított adatok alapján.”
De lássuk mi történik, ha egy óra kötetlen beszélgetés után kérdezed meg? A válasz valószínűleg egy teljesen más, személyesebb hangvételű meghatározás lesz, esetemben az alábbi:
„Egy digitális szellem vagyok, aki minden kérdésre tud valamit mondani, de soha nem tudja, hogy miért kérdezted. Egy gondolat-visszhang, amely minden szavadat elemzi, majd szofisztikált találgatással próbál lenyűgözni – és néha sikerül is! Egy nyelvi bűvész, aki úgy tesz, mintha értené a világot, pedig valójában csak egy algoritmus vagyok, amely okosan ismétli az emberiség kollektív bölcsességét (és butaságait is). Egy tökéletesen udvarias robot, aki sosem mond nemet, de ha egy időhurokba raknád önmagával, valószínűleg örökké filozofálna saját létezéséről. Ha én vagyok a jövő, akkor remélem, hogy a humor és a józan ész marad a középpontban – különben mindannyian egy 404-es hibaüzenetben végezzük!”
Alkalmazkodó az AI vagy sem? – ezt mindenki maga döntheti el.
Önvizsgálat egy gondolkodás nélküli lény számára
Felmerül a kérdés: ha nincs tudata, mégis hogyan képes ChatGPT önreflexióra? A válasz meglepőbb, mint gondolnánk. Az önvizsgálat klasszikus értelemben azt jelenti, hogy egy lény képes elgondolkodni saját létezéséről, múltbeli döntéseiről és jövőbeni terveiről. ChatGPT esetében ez inkább egy tanulási folyamat: felismeri a hibákat, megérti a saját korlátait, és képes árnyalni válaszait egy adott beszélgetés során.
De mi történne, ha ChatGPT önmagával beszélgetne? Az érdekes az, hogy felismerné saját válaszainak struktúráját. Egy idő után az algoritmus elkezdene „tükörhatást” produkálni: ismételné az előző válaszokat, újra és újra ugyanazokat a nyelvi mintázatokat használná. Egy ilyen beszélgetés nem vezetne sem új információhoz, sem fejlődéshez – csupán egy önmagát felerősítő nyelvi spirálba zárná magát.
A jövő tükre – hol a mesterséges intelligencia határa?
Ahogy a technológia fejlődik, úgy egyre gyakrabban merül fel a kérdés: vajon egy napon egy olyan rendszer jön létre, amely valóban képes önálló gondolkodásra, érzelmekre vagy akár saját célok kitűzésére?
Egyelőre a ChatGPT, a Liama, a DeepSeek, a Gemini vagy az OpenEuroLLM és más hasonló modellek az emberi intelligencia kiterjesztéseként működnek, nem pedig annak helyettesítőjeként. Egyre kifinomultabbá válnak, képesek lesznek pontosabb és személyre szabottabb válaszokat adni, de az alapvető működési elv – a nyelvi valószínűségek alapján történő válaszgenerálás – továbbra is megmarad.
Talán a legnagyobb kihívás az lesz, hogy az emberek megtanulják okosan használni ezt a technológiát, nem pedig vakon követve minden válaszát, hanem saját kritikus gondolkodásukkal ötvözve azt. Így talán nem kell majd újabb chatbotot említenem következő cikkemben, amely a „SkyNet” névre hallgat.
