Egy alak, két hagyomány: a decemberi ajándékosztók eredete és jelentése.
A Mikulás alakja eredetileg Szent Miklós püspökhöz köthető, aki a 4. században a mai Törökország területén élt, és legendásan bőkezű volt a rászorulókkal. A középkor folyamán kultusza egész Európában elterjedt, és december 6-a, halálának napja a gyermekek megajándékozásának ünnepévé vált. A katolikus és ortodox hagyományokban a püspöksüveges, pásztorbotos szent máig megmaradt.
A Télapó ezzel szemben a 19. századi amerikai kultúra terméke, amely több európai népszokásból, valamint irodalmi és reklámhatásokból épült össze. A piros ruhás, pufók, hófehér szakállú figura a holland telepesek Szent Miklós-hagyományából és a később hozzáadott északi mitológiai elemekből jött létre. A Coca-Cola 1930-as évekbeli karácsonyi kampánya véglegesítette azt a kedves, vidám alakot, akit ma világszerte ismerünk.
Magyarországon a két figura párhuzamosan él: december 6-án a Mikulás érkezik, karácsonykor pedig a Jézuska vagy az angyalok hozzák az ajándékot. A Télapó alakja főként a szocializmus idején erősödött meg, amikor világi alternatívaként jelent meg, de mára inkább a nemzetközi popkultúra részeként tér vissza.
