Ma már mindenkire ráfogjuk, hogy OCD-s, aki esetleg kissé rendmániás, ezzel pedig teljesen összekeverünk fogalmakat, és a valódi mentális betegséget is lealacsonyítjuk, miközben megannyi embernek keseríti meg az életét. Ez nem arról szól, hogy valaki szereti a rendet, de akkor mi is pontosan az az OCD?
Az OCD (obszesszív-kompulzív betegség) egy kényszerbetegség, amiről régebben még egy ritka pszichés zavarnak hitték, miközben nem is olyan ritka dolog, az emberek nagyjából 3 százalékát érinti. A világon több mint 100 millióra, Magyarországon 2- 300 ezerre becsülik az OCD-ben szenvedők számát. Gyakoriságával ez többször előfordul az embereknél, mint a pánikbetegség vagy az evészavar.
Mik az OCD jellemzői?
Ez a betegségben szenvedők életét valóban megnehezíti, hiszen olyan kényszerességeket és félelmeket élnek át, amelyek durva szorongást okozhatnak. A rettegő beteg úgy érzi, hogy kötelező módon, kényszercselekvéseket kell végrehajtania. Leegyszerűsítve tehát, különféle kényszergondolatok, képzetek, melyek tartalma lehet, pl. fertőzéstől való félelem, kételyek, másokkal szembeni agresszív cselekedetek. A leggyakoribb kényszercselekvések a túlzott ellenőrizgetés, tisztogatás, számlálgatás, rendezgetés, vagy gyűjtögetés. A legtöbb kényszerbetegnél egyidejűleg többféle tünet mutatkozik.
Vegyünk egyszerű példákat. Akad olyan, aki a fertőzésektől retteg, ezért minden dolog után, amit megérint azonnal kezet akar mosni. Van olyan is, aki mindent megszámol - akár a polcán- ezeket pedig folyamatosan átrendezi újra és újra. Mi két olyan ismerősünkről tudunk, aki a betegségben szenved, ezért tőlük kérdeztük meg mit tapasztalnak mindennapjaikban:
Engem a sírás kerülget – vagy éppen el is sírom magam - , ha valami nem olyan rendszerben áll, ahogy én azt megszoktam. Lehet ez az ágynemű, a ruhák a szekrényemben. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy makulátlan rendben tartok mindent magam körül, hanem szimplán mindennek meg van a helye, ezek pedig nem mozdulhatnak el onnan, mert nem bírom elviselni, szorongok tőle.
Volt olyan, amíg addig nem tudtam elaludni, amíg többször arrébb nem toltam az ágyat, mert úgy éreztem, hogy az ágy nincs síkban a padló vonalaival. Persze ezt mind csak beképzeltem, hiszen fekve, a plafonra nézve honnan tudtam volna. Csak ez a szösszenet nagyjából fél órát vett el az estémből, az alvásomtól.
Láthatóan ez egy komoly dolog, ezért véletlenül sem ér összetéveszteni azt, ha valaki OCD-s, illetve azt, ha valaki egyszerűen a pontosságra, tökéletességre törekszik és szereti, ha valami tiszta. Ehhez képest viszont maga az OCD kifejezés már teljesen úgy ivódott be a köztudatba, mint a rendmánia. Vannak egyébként az OCD-hez fűződő Facebook csoportok is, ahol olyan képeket osztanak meg az emberek, amelyek vizuálisan idegesítenek másokat.
Nem akármilyen kommentháborúk vannak, amiért lealacsonyítják azt a betegséget, amelyben emberek a kényszeresség miatt a „poklot” élik át mindennap, egy olyan szintre, ahol valakit az zavar, hogy nem színsorrendben vannak a filctollak, hiszen ezek rengeteg ember szemét szúrják mindenféle betegség nélkül is. Egyébként, aki egy jó filmet szeretne látni egy sorozatgyilkosról, és egyszerre megérteni az OCD alatt értett kényszerességet, annak csak ajánlani tudjuk A ház, amit Jack épített című filmet. Csak erős idegzetűeknek! Nagyon jó film.
Elmúlhat a betegség?
A kutatások szerint a betegségnek is vannak különböző szintjei a súlyosságtól függően. Ritkább az, ha valakinek csak időszakosan, átmenetileg tart, így általában a betegség hosszú ideig vagy örökre az illetővel marad, ezen egyébként a viselkedésterápia és/vagy gyógyszerterápia tud segíteni. A diagnózishoz természetesen szükség van orvosi szakvéleményre.
A lényeg, hogy még viccelődés esetében se felejtsük el, hogy ez sok embernek hihetetlenül megnehezíti az életét, és ez nem egyszerű tisztaságszeretet.
