Veszprém 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa, kulturális eseményekből pedig annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni. Ugyanakkor számtalan olyan helyi művész, festő, szobrász, tetováló vagy éppen fotós van, akik nem igazán kaptak reflektorfényt 2023-ban. Ezért úgy gondoltuk bemutatjuk őket:
Korábban Varga Marcell munkásságát mutatattuk be, most pedig Gyulai Attilára esett a választásunk, akit a legtöbben Veszprémben már valószínűleg ismertek, vagy ha mégsem, akkor szinte biztos, hogy találkoztatok már valamelyik munkájával.
Mi készül, mióta csinálod a La Vidaban ezt a festményt?
Gyulai Attila: A La Vidában hónapok óta dolgozom, mert belül már 5 falfestményem van, ezt a külsőt szánom „koronaékszernek”. Ez is hetek óta készül, van még mit finomítani. Az alap koncepció az, hogy popkulturális ikonokat jelenítek meg, valamint elképzelem, hogy néznének ki a nagyjaink, ha ma élnének. Ezért látunk rap- elő Ady-t, nyakig varrt Petőfit és lemezlovas Bartókot. Csaknem húsz éves pályafutásom alatt egyébként falfestményekkel kezdtem, az akkor divatos Micimackó, Vuk a gyerekszobába, valamint görög falu, olasz hangulatok, gondolák az éttermekbe. Örülök, ha néhol vissza- visszatér ez a műfaj.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy teljes munkaidős művész leszel?
- Már nyolcadikban mindenkiről karikatúrát készítettem, tele volt firkálva minden könyvem, füzetem. A rajztanár kiborult, mert jobb lovat rajzoltam nála. Utána textilipari technikum, majd katonaság. Tudásom ellenére 13 évig teljesen mást csináltam, multiknál dolgoztam, klasszik melósként, három műszakban, e mellett levelező fő sulira jártam. Mikor már nagyon elegem lett, egyszer csak kiléptem és elkezdtem megvalósítani önmagam. Autodidakta módon tanultam bele. 2005-ben feladtam a polgári foglalkozásomat, és a festészetnek szenteltem az életemet. Azóta is szerelem a festészet, szinte minden időmet erre szánom.
20 éve nem telik el nap, hogy ne legyen ecset vagy ceruza a kezemben.
- Folyamatosan képzem magam, igyekszem minél több stílusban és technikában otthonosan mozogni, legyen az festmény, falfestmény, kézzel festett póló, 3D aszfaltfestmény vagy akár képzőművészeti performansz. Ezzel egyébként felléptem a 2012-es Csillag Születikben.
Ez performansz volt, ez produkció volt. Megvan a hozzáadott érték és megvan hozzá a meglepetés komponens és megvan hozzá a képzőművészet komponens - mondta Puzsér Róbert.
Erre egyébként mi nagyon is emlékszünk, de aki esetleg nem látta volna, az 21:40-nél találja a szóban forgó performanszot:
Milyen stílusban alkotsz?
- Nem szeretek skatulyázni, sokféleképp kipróbáltam magam és mindegyikben mást- mást szeretek. Picasso ezen a kérdésen megsértődött anno, hiszen ő is különböző korszakaiban különbözőképpen festett. Az igazi művészetet szerintem nehéz definiálni és talán nem is kell. Ha ecset van a kezemben onnantól nekem mindegy. De ha már így belekérdezel voltam sokáig kubista, a feszes, merev szerkesztés, a kompozíció és az arányok nagyon tetszenek. De előjött nálam az art déco, szeretek portrézni, összességében sok festészeti stílusban otthonosan mozgok.
Milyen stílusban kezdted?
- Festőként hosszú évekig egyfajta belső küzdelem zajlott bennem, mert úgy éreztem, rá kell találnom arra a stílusra, ami csak rám jellemző, ami alapján a képeim azonnal beazonosíthatóak. Sokáig a szuprematizmus, kubizmus és strukturalizmus tájain barangoltam, ahogy említettem, ám egy ponton rá kellett jönnöm, számomra nem létezik ez a bizonyos egyetlen üdvözítő stílus. Az én utam a műfajok és technikák közötti folyamatos átjárás, azok kombinálása, és ez alól a vászon mint médium sem kivétel. Az említett stílusokhoz idővel csatlakozott a pop-art és a realizmus, ugyanakkor a festményeim egy részén a feszes szerkesztés és mértani pontosságú komponálás vezérlő elv maradt. Az elmúlt 2 év során elindult bennem egy folyamat, melynek eredményeképp ezek a feszes mértani formák kezdtek fellazulni és kiegészülni lágyabb, organikusabb formákkal, megjelentek az arcok. Mindig azt festettem, amit rendeltek. Ilyen értelemben a piacra dolgozom és nekem nem degradáló, ha egy jó alkalmazott művésznek tartanak.
Van aki inspirált?
- Nincs konkrétan kiszemelten, kicsit mindenki is. Dali, Munch, Feininger, Frida Khalo, Picasso, Van Gogh, mindenki másban, másképp jó.
Digitális művészetről mi a véleményed?
- Valahol fantasztikus, de már nem fogom megtanulni. Szinergiát kell kialakítani a nyers, valódi, élő művészettel és akkor működhet. Rádolgozni a gépi „vázra”, majd ösztönből kreatívnak lenni... Önmagában szerintem modoros, a program nem hibázik, nem nyűgös, nem fáradt, tehát nem jöhetnek elő random, zsigeri dolgok. Nem lesz igazán valódi.
Milyen EKF projektekben vettél részt?
- A Királynők Földjén és a Gizella napokon többször voltam Paint Jam show- val és pixel art közösségi festéssel. Workshop- oltunk már interaktívan 3d aszfaltfestményt, de a völgyben festettem Veszprémről látképet. Érdekes az egyre szembetűnőbb kötődésem, már 5x ábrázoltam Veszprémet így vagy úgy. Szeptemberben az EKF záró ünnepségén az ActiCityben a nagy csarnokban lesz egy olyan 3D festményem ami vízszintesen kezdődik és a függőleges falra folytatódik, hogy így adja ki a realisztikus hatást. Ez is Veszprém.
Mik a terveid a jövőben?
- Tovább fejleszteni magam, egyébként most elkezdtem tetoválni is. Összegezve, szerencsés embernek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Ha holnap kapnék egy végtelen bankkártyát, akkor is ezt folytatnám.
Ha kíváncsiak vagytok még több Gyulai Attila alkotásra, akkor azt ITT és ITT böngészhetitek.
